galéria
programok
EGY SIMA, EGY FORDÍTOTT
Ádám Zoltán és Braun András kiállítása
Megnyitó:
2003. június 06. 19:00
Megnyitja:
Feiszt György, Szombathely Megyei Jogú Város alpolgármestere és Prieger Zsolt
Megnyitó után:
22:00 DJ Mack (Pizzicato Club)
Megtekinthető:
július 4-ig, hétköznapokon 14.00 és 18.00 között
Helyszín:
Irokéz Galéria, Szombathely, Thököly u. 36. tetőtér
Ádám Zoltán
Ádám Zoltán családi fotóalbumokból származó fényképeket választott legújabb műveinek kiindulópontjául, egészen pontosan cigányokról készült fotókat. Festői stílusa megőrzi a fényképekre jellemző pillanatnyiságot, s ezt a pillanatnyiságot egy mitologikus időbe transzponálja. Az arcok statikusak, mégis vázlatszerűek, a legjellemzőbb vonásokból épülnek fel, de mégsem karikatúrák vagy impresszionista vázlatok. Az igazán jó portré azért igazi, mert azt a reprezentálhatatlan lényeget is megmutatja, amely az ábrázolt személy egyéniségének kulcsa, állítja Louis Marin Portraiture, Mask and Death című tanulmányában. Ádám festményei megfelelnek ennek a kritériumnak, hiszen egy-egy kép szemlélésekor egy-egy sorstörténetbe is belelátunk.
Az Ádám korábbi festői periódusaiból jól ismert stíluselemek többsége a cigányportrékon is megmarad. Ilyen a realisztikus képre festett, a kompozíció fő vonalait kiemelő vonalak által létrehozott réteg, vagy a szavak, mondatok ráfestése az arcokra. Így az arcképek a fotó-univerzumból ismét visszakanyarodnak az ikonfestészet hagyományihoz, pontosan úgy, mint Ádám Zoltán 1990-es évek közepén és végén festett ikon-parafrázisainak vagy tibeti portréinak esetében.
Ádám Zoltán nem romantikus, vagy akár etnográfiai érdeklődésből választotta festményeinek tárgyát. A cigányportrék egy állomás Ádám Zoltán festészetében, akit valójában a képek működése, a képeknek jelentést tulajdonító néző pozíciója, és a mitikus művészet hagyományinak fenntartása érdekel. Festőként arra a mozzanatra figyel, ami miatt, vagy ami által létrejön egy alapjában érzelmi kapcsolat egy arckép és az arcképet néző között.
Az 1959-ben született Ádám Zoltán 1984-ben végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskolát. A festőként bemutatkozó művész 1990 és 1995 között az Újlak Csoportnak, a független művészeti kezdeményezések terén úttörő csapatnak volt a tagja. Az 1990-es évek közepétől elsősorban festményekkel vett részt kiállításokon. Jelentős egyéni bemutatója volt 1998-ban és 1999-ben a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben, valamint 2001-ben, a Műcsarnokban. Művei megtalálhatók számos köz- és magángyűjteményben (Modern Művészetért Közalapítvány, Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum, Irokéz Gyűjtemény).
Braun András
Braun András festőművész a kilencvenes évek közepén mozgalmas hatású és részletgazdagon megfestett, op-artos hangvételű munkáival hívta fel magára a figyelmet. Műveinek alapvető struktúráját általában egy egyszerű geometriai alakzat határozza meg: kör, ellipszis, spirál vagy négyzet, s ez az alakzat számos apró, különböző színű és formájú elemből épül fel. Braun képei több rétegből állnak. Ezek a rácsos, csíkos vagy koncentrikus vonalhálók átfedik egymást, s ezáltal egy dinamikus, vibráló hatású felület jön létre. A gondosan megtervezett és megfestett összetevők teszik Braun műveit villódzóvá és keltik a mozgás (általában forgás, örvénylés) érzetét a nézőben. Jellegzetes színei, a vörösek, sárgák, barnák csak fokozzák ezt a hatást.
Braun András új sorozata az acb galériában került először a közönség elé 2003 áprilisában. Új művei festmények hátoldalainak szabadon értelmezett rekonstrukciói. A műveken megjelennek a festmények hátoldalán valóban látható keretek, merevítések, és a vászon finom rasztere, mindez azonban megfestve és átdolgozva, továbbgondolva. A korábban körre vagy ellipszisre épített kompozíciót a legtöbb új műnél felváltja a vízszintes-függőleges egyenesek mentén megoldott elrendezés. A képek azonban egyre több, egyre apróbb elemből állnak össze. Hosszas nézésük egyúttal látásunk, forma- és színfelismerésünk próbája is: ami az egyik pillanatban még tisztán kivehető volt, az a következőben mozogni, vibrálni kezd.
Braun András 1989 és 1997 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakának graduális és posztgraduális képzésén vett részt. 1991 óta folyamatosan szerepel itthon és külföldön rendezett kiállításokon. 1995-ben a Ludwig Alapítvány, I. díját kapta meg, 1999-ben a kortárs festészeti termést értékelő, évente megrendezett Magyar Aszfalt II. díját ítélte neki a zsűri. 1998 óta a Soros Alapítvány és a londoni Gasworks Gallery ösztöndíjában részesült, valamint a Budapest Galéria frankfurti ösztöndíját és a Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíjat is elnyerte.
További információ a művészekről: www.acbgaleria.hu
