az irokéz gyűjtemény színre lépése
gyűjtés akkor és most
A 90-es években Pados Gábor és Pajor Zsolt nem egy gyűjtemény megalapozásának céljából vásárolták az alkotásokat. Egy-egy kép megvétele az adott művész támogatását, mecénálását is jelentette amellett, hogy Pados és Pajor a művészekkel azonos kulturális érdeklődésű volt. A művek tematikája és formavilága - mint említettük - a hazai művészeti világ egy pontosan behatárolható művészcsoportjához és az azok által képviselt tendenciákhoz kötődik. A művek kiválasztását elsődlegesen mégis a képekkel való együttélés, a műalkotások mindennapi jelenlétének igénye és lehetősége motiválta. Ebben az értelemben a műtárgycsoport összetétele a gyűjtők ízlését és igényét reprezentálja.
A 90-es évek végére a közel nyolcvan mű már olyan gyűjteménnyé vált, amely nyilvánosságra kerülve természetes módon egészítheti ki a nonprofit kiállítótermek, a közgyűjtemények és a műkereskedelem által alkotott intézményes keretet. Az IROKÉZ GYŰJTEMÉNY így - azzal, hogy bemutatja, katalogizálja, katalógusban publikálja az alkotásokat - részt vállal a gyűjtött művészeknek a kulturális köztudatban való jelenlétében, művészetük képviseletében, az általuk használt technikákon alapuló képek műtárgypiaci elfogadtatásában. Erre ma is számos jel utal - például az, hogy a legutóbbi vásárlások videókat és digitális képeket is tartalmaznak, ami a műtárgypiacon ezidőtájt még merőben szokatlan. Bár nem szorul igazolásra, a gyűjtők preferenciáját támasztja alá a kollekcióban szereplő Komoróczky Tamás bemutatkozása a 2001-es Velencei Biennálé egyik magyar résztvevőjeként.
(Szoboszlai János)
