az irokéz gyűjtemény színre lépése
az újlak csoport
Az IROKÉZ GYŰJTEMÉNY gerincét a csoport tagjainak egyéni munkái alkotják, s ezen művek közvetlen előzménye a csoport tevékenysége. Az 1989-ben alakult Újlak csoport működésének felidézésekor feltétlen szem előtt kell tartanunk a fent ismertetett szituációt, amire mintegy választ ad a csoport művészettel kapcsolatos állásfoglalása - amennyiben az Újlak kiállításait a művészettel és a tagok saját művész-egzisztenciájával kapcsolatos manifesztációk sorozataként értelmezzük. Az "Újlak csoport mint munkamódszer" elsősorban közös alkotások létrehozására irányult. Az elhagyott épületekben (a budapesti Hungária fürdőben, az Újlak moziban, a Tűzoltó utca 72-ben található volt gyárban) rendezett kiállításokkal - ahol közös és egyéni munkaként helyspecifikus installációkat készítettek - egyfelől zavarba hozták a kritikusokat; másfelől rámutattak arra, hogy "Budapesten évtizedek óta óriási az igény egy angol ( ... ) típusú kortárs művészeti központra"; harmadrészt elindították a hazai installációmuvészet hullámát; negyedrészt bemutatkozási lehetőséget biztosítottak olyan magyar és külföldi alkotóknak és kurátoroknak, akik inspirációt merítettek a hagyományos galériáktól különböző terek és a csoport által képviselt nyitott szellemi tér nyújtotta kihívásokból.
Ugyanakkor a tagok egyéni és közös műveikkel részt vettek azokon a kiállításokon, amelyek lehetőséget nyújtottak a reprezentatív kiállítóterekben való bemutatkozásra. Az "újlakosok" művei - elsősorban az installációk - nem váltak múzeumi tárgyakká, a csoport tevékenysége mégis a 90-es évek első felének meghatározó tendenciájává vált, különös tekintettel nemzedéktársaikra és a náluk fiatalabb alkotók művészetére. A művészetszociológiai értelemben vett "senkiföldje" érdekes módon az idősebb generációk számára is vonzóvá vált, akik a csoportot nyitottsága, frissessége és innovációja miatt ismerték el. S ha a hazai művészeti életben nem is jelölhetünk tendenciákat a mainstream jelzővel, az "újlakosok" mégis egy képzőművészeti szubkultúrát hoztak létre, amelynek egyenrangú összetevői voltak a "senkiföldjén" talált kiállítóterek, a kísérletező helyspecifikus installáció műfajának gyakorlása, külföldi művészek e keretben való bemutatása, s a "white cube"-típusú kiállítóterek speciális kezelése (Palme Ház, Goethe Institut). Az IROKÉZ GYŰJTEMÉNYbe került alkotások nagy része e képzőművészeti szubkultúrát, s annak folyamatosságát képviselik.
(Szoboszlai János)
