az irokéz gyűjtemény színre lépése
2001-2008
A kollekcióba került művek mennyiségben és a megvásárolt műalkotások technikájában is jelentős bővülést képviselnek. A gyűjteményben korábban szereplő Szarka Péter, Komoróczky Tamás, Ádám Zoltán, Németh Hajnal, vagy Braun András újabb műalkotásai révén e művészek alkotói életútját az Irokéz Gyűjtemény továbbra is nyomon kíséri. A hazai, jelentős, s immár középgenerációs művésznek számítók közül Szűcs Attila és Bernát András művei egy újabb szegmensként a gyűjtemény festészeti anyagát gazdagítják. Ahogyan korábban is, a kollekciónak azt a misszióját, mely szerint fiatal, a műtárgypiacon talán nem ismert, de alkotásaikkal a kortárs hazai és nemzetközi trendeket képviselő művészektől gyűjtsön alkotásokat, erőteljesen képviseli az Irokéz az elmúlt években. Ezek az alkotók jelentős részben a relative „új médiumokban” alkot. Ezt a csoportot jelzik Csáki László intarziája; Előd Ágnes, Kovács Gergő, Varga Ferenc, Farkas Zsófia szobrai és objektjei; Tarr Hajnalka, Uglár Csaba, Bodó Sándor és Horváth Tibor installációi és objektjei, Mátrai Erik és Bodó Sándor videói, Karácsonyi László robotja és fotogramjai, Halász Péter elektronikus alkotásai, ironikus objektjei és installációja. A táblaképalkotások közül Mátrai Erik töviskompozíciója, Karácsonyi László vegyes technikával készült képei, Pintér Gábor képei és Batykó Róbert festményei szervesen kapcsolódnak a gyűjtemény ezen részéhez. Varga Ferencnek a képzőművészet, ezen belül a szobrászat koncepcionális kérdéseire reflektáló művei nem csak e területekre kérdeznek rá, hanem egy sajátos, meditatív alkotói felfogást képviselnek. Nemes Csaba és Eperjesi Ágnes egy-egy műve az alkotók legutóbbi sorozatainak reprezentánsai. A Telekommunikáció Nemzetközi Paralel Uniójának dokumentatív műve a művészet olyan tradícióinak beemelését jelenti a kollekcióba, amelyek mind a gyűjtők, mind a kortárs művészet meghatározó gyökereit képviselik (koncept art, fluxus).
Az IROKÉZ GYŰJTEMÉNY természetesen nem vállalkozhat arra, hogy a hazai művészet valamennyi trendjét lefedje, sokkal inkább arra törekszik, hogy egy-egy vásárlással a gyűjtemény eddig kialakult koncepcióját erősítse. Ez a karakter a felfedezés, a bemutatás, a kulturális állásfoglalásra törekvés igényével írható körül. Az alkotások és az alkotók kiválasztásakor a gyűjtemény egésze természetes kockázatot is vállal, hiszen még nem kipróbált, a művészeti intézményrendszer még nem által feldolgozott alkotások is bekerülnek a kollekcióba. Ezzel azonban a gyűjtemény maga is aktív szerepet vállal, hiszen javaslatot tesz egy-egy értékszegmens megfogalmazására. Ezáltal az IROKÉZ GYŰJTEMÉNY egyéni arca plasztikusan különbözik a jelenlegi hazai gyűjteményi koncepciók többségétől. Mint magángyűjteményi kezdeményezés közelebb áll olyan intézmények gyűjtőpolitikájához, mint a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet. Az IROKÉZ GYŰJTEMÉNY tevékenysége ugyanakkor inspirál más magángyűjteményeket, mivel az általa szervezett budapesti Eötvös Utcai Estek, illetve az Accrochage-sorozat intenzív kommunikációt alakított ki számos hazai magángyűjtővel, illetve több múzeumi gyűjteményre is hatással van. A gyűjtemény szellemiségének és tevékenységének szerves részeként kerülnek megrendezésre az Irokéz Galéria kiállításai is.
A gyűjteményt 2008-ban a Magyar Nemzeti Galéria mutatta be.
(Szoboszlai János)
